A Villányi Szőlőfajták: A Vörösek

 

PORTUGIESER - korábban KÉKOPORTÓ vagy OPORTÓ


2016-ból származó legújabb ismereteink szerint, melyek genetikai vizsgálatokon alapszanak a portugieser a ma Szlovéniához tartozó Alsó-Stájerországból származó „blauer zimmertraube” és a „sylvaner” természetes keresztezéséből keletkezett. Jancis Robinson szerint (Rebsorten und ihre Weine, Hallwag, Bern und Stuttgart 1997) korábban egész Délnyugat-Franciaországban elterjedt volt, ahol „Portugais Bleu” néven ismerik. Ott manapság még Gaillac területén van jelen, ahol jelentősége csak lassan csökken (v.ö. Jancis Robinson i.m.). Ambrosi/Dettweiler-Münch/Rühl/Schmid és Schumann szerint (Farbatlas Rebsorten, Verlag Ulmer, Stuttgart 1998) 1772 körül egy De Fries nevű nemes vitte a fajtát Portugáliából Ausztriába, ahonnan aztán többek között Magyarországra is átterjedt. Erre a legújabb kutatási eredmény rácáfol. Egy másik felfogás szerint a fajtát bencés szerzetesek hozták Délnyugat-Franciaországból Magyarországra. Úgy tűnik azonban, hogy mára már ez az állítás sem állja meg a helyét. Komolyabb mértékben még Németországban, elsősorban Pfalzban és az Ahr vidékén terjedt el, könnyű, világos vörösbor, vagy Frankenben rozé formájában. Ezen kívül Csehországban, Szlovákiában, Ausztriában és Villányban - Magyarországon, ahol egy ideális terroirra talált. Korán érő fajta, amely gyümölcsös borokat ad alacsony savakkal és lágy tanninokkal. Ezeket a borokat már fiatal korukban is jó inni. A jobbak közülük 5 évet messze meghaladó érlelési potenciállal is rendelkeznek. Villányban a fajta számára ideális körülmények állnak rendelkezésre, hogy kibonthassa karakterét. Medvecukor és ibolya a portugieser tipikus jegyei, melyeket ribizli kísér, ami kb. egy éves palackérettség után gyümölcsös édességgé változik át.

KÉKFRANKOS - BLAUFRÄNKISCH - LEMBERGER


A Kékfrankos/Blaufränkisch/Lemberger a 18. század óta ismert (v.ö. Ambrosi és társai, i.m.), a portugieserhez hasonlóan a ma Szlovéniához tartozó Alsó-Stájerországból származik és a 2016-ból ismert genetikai kutatások aktuális állása szerint a „Blauer Zimmertraube” és a „Heunisch” keresztezése. A fő borvidékek, Ausztria és Magyarország mellett, Württembergben is, Csehországban és Szlovákiában „Frankovka” néven és az USA Washington államában „Limberger” néven terjedt el. Villányban az érzékenyebb kadarkát volt hívatott helyettesíteni. Későn érik és fiatalon gyümölcsös, savhangsúlyos borokat ad, melyek tanninstruktúrájuknak és feszes savaiknak köszönhetően hosszan érlelhetők. A kékfrankos Villányban megfelelő elkészítés esetén testes, hosszú hordós és palackos érlelésre alkalmas, magas minőségű borok alapanyaga.

CABERNET SAUVIGNON


Köztudottan a bordói fajták egyike (a cabernet franc és a merlot mellett), melyekből a nagy bordeaux-i borokat készítik. Villányban már 130 éve termesztik. Mára a szőlőterület tekintetében megközelíti a kékfrankos szintjét. Gyümölcsös, nehéz, testes borokat ad a nála tipikus ribizlis jegyekkel. A fajta borainak ideális esetben a tökéletes érettség eléréséhez 5 évnyi időt kellene adni. Érlelési potenciáljuk bőven túlterjed 10 éven. Mivel a minőségorientált borkészítés Villányban lényegében csak 1998 után kezdődött újra, valódi érlelési potenciáljáról még nehéz bármi megbízhatót mondani. A 2000-es és 2003-as nagy évjáratokból azonban még most, a 2017-es évben is számos példa létezik nagy borokra.

CABERNET FRANC


A cabernet sauvignon (kis?) testvéreként rá is vonatkoznak az ott leírtak. Villányban kevésbé elterjedt nála. Borai alacsonyabb tannintartalmuk miatt előbb érkeznek el az optimális érettséghez és karkaterük kevésbé makacs. Fajtaborként elkészítve már 4-5 év után meglepően kiegyensúlyozott, testes, finom borrá válik. Az érlelési potenciálja szintén 10 év fölé tehető, de jelenleg a fentihez hasonlóan csupán ismeretlennek nevezhetjük megbízhatóan. MERLOT Olyan régóta van jelen Villányban, mint a többi „francia”, növekvő szőlőterület mellett. A cabernet-fajtáknál korábban érik. Borai már 1-2 év után eljutnak az érettségig. Szilvás, fűszeres gyümölcsösség jellemzi virágos illattal. Alacsonyabb tannintartalmának köszönhetően a cabernet boraival szemben testük teljesebbnek hat. Villányban a merlot fajtaborként készül, vagy a cabernet-fajták egyikével, vagy mindkettőjükkel kerül házasításra. Megfelelő elkészítés esetén az érlelési potenciál bőven meghaladja az 5 évet.

MÉDOC NOIR


Jancis Robinson szerint (i.m.) a médoc noir esetében a merlot magyar nevéről van szó. Villányban azonban önálló szőlőfajtaként értelmezik és termesztik viszonylag kis mennyiségben. Régebbi ampelográfiai művekben a fajta nem kerül említésre. Elképzelhető, hogy Médocból hoztak merlot-tőkéket Villányba, és ott származása és borának sötét színe miatt azt ezzel a névvel látták el. Így fejlődhetett ki mutációk során a merlot-val rokon szőlőfajta. A borok mindenképpen rokonságot mutatnak a merlot-val, de egyáltalán nem tűnnek azonosnak. Talán egy napon genetikai vizsgálatok majd tiszta vizet öntenek a pohárba.

PINOT NOIR


Villányban jelenleg viszonylag kis mennyiségben van jelen. Termesztésekor szinte kizárólag az M2-es klónt használják, amely habár megbízható cukorfokokat hoz, a gyümölcs-sav játék és az elengedhetetlen finom tanninok szempontjából nem mindig meggyőző. A talaj- és klímaviszonyokhoz képest részben meglepően világos borokat ad, amely talán a megtermelt  magas mennyiség következménye. Mégis néhány példa azt mutatja, hogy a fajta megfelelő bánásmód esetén Villányban is meggyőző tud lenni.

KADARKA


Vélhetően Albánia és Montenegró határvidékéről származik (v.ö. Jancis Robinson, Rebsorten und ihre Weine, Hallwag, Bern és Stuttgart 1997). A terjeszkedő Oszmán Birodalom elől menekülő rácok és dalmátok hozhatták Villányba (v.ö. Ambrosi és társai, i.m.). A kadarka a legidősebb és leghíresebb Magyarországon ismert szőlőfajta. Érzékeny a szürkerothadásra és késői éréséből adódóan szabálytalan szüreti mennyiségeket hoz, ami miatt Villányban a portugieser (korábban kékoportó) és a kékfrankos kiszorította a termesztésből. Mostanában egy ellenállóbb klón (Gewürzkadarka) formájában újra telepítésre kerül. Megfelelő feldolgozás esetén gyümölcs- és savhangsúlyos, közepesen nehéz, érlelhető borokat eredményez különleges virágos illattal, melyek a legmagasabb minőség esetén a nagy burgundikra emlékeztet.