A Fehérek

OLASZRIZLING - WELSCHRIESLING

Magyarországon a legnagyobb területen termesztett szőlőfajta (v.ö. Jancis Robinson i.m.), Villányban és Siklóson a legnagyobb területen termesztett fehér szőlőfajta. Nem rokon az „igazi”, fehér rieslinggel. Főképp Délkelet-Európában terjedt el: Ausztria (Welschriesling), Magyarország (Olaszrizling), Románia (Riesling Italien), Bulgária (Welschrizling/Italiansky Rizling), Szlovénia és Vajdaság (Laski Rizling), Horvátország (Biela sladka), Észak-Olaszország (Riesling Italico). Eredete ismeretlen. A Goethe által feltételezett útja Franciaországból (Champagne) Heidelbergen keresztül Stájerországba valószínűtlennek tűnik, mivel a fajta elsősorban a száraz klímát kedveli és melegebb talajokon érzi jól magát. „Welsch” a germán nyelvekben annyit tesz, mint idegen, külföldi, amiből azonban alig lehet következtetni származására. A „Vlaska” szó azonban a romániai Havasalföld szláv neve, ahol a fajta nagyon jól érik, melyből arra következtethetünk, hogy a „Laski” (lásd: Szlovénia és Vajdaság) a „vlassy” (havasalföldi) egy módosult formája. Ezek szerint az olaszrizling hazája Havasalföld lenne. A szőlő későn érik, a bor könnyed és viszonylag aromatikus.

HÁRSLEVELŰ – LINDENBLÄTTRIGER

Magyarország egyik legjobb fehérborszőlője (v.ö Ambrosi i.m. 136. o.). Viala szerint (Viala P., Vermorel V., Ampélographie, 1-7 Kötetek. G. Mason, Párisz 1909) a fajta Magyarországon fejlődött ki (idézet Ambrosia szerint. i.m.) A bor színe zöldes sárga, gyümölcsös, enyhén aromatikus illattal és finoman fűszeres ízzel rendelkezik, gyakran elegáns sav és fanyar lecsengés kíséretében. Belőle, a sárgamuskotályból és a furmintból közösen készítik a tokaji aszút és szamorodnit. Jancis Robinson (i.m.) szerint különösen tartalmas borokat Villányban készítenek a fajtából, ahol általában száraz bor készül belőle.

CHARDONNAY

A burgundi család világszerte leghíresebb fehér tagja. Sokáig gondolták azt, hogy a chardonnay esetében a pinot noir fehér mutációjáról van szó. Más felfogás szerint (Galet P., Cépages et Vignobles de France. Imprimerie Déhan, Montpellier, 1990.) egy különálló szőlőfajta. Csak későn (1958) sikerült a fehérburgunditól való eltérését felfedezni (Galet által) és így a fajtát elkülöníteni. Zömök borokat ad zöldes gyümölcsökkel és jelentős savakkal, így alkalmas almasavbontásra és a barriquehordós érlelésre is. A „vörös franciákkal” érkezett Villányba, ahol lédús, exotikus gyümölcsökre emlékeztető borokat adhat. Esetében egy egységes stílus egyelőre nem felismerhető.