A Villányi Terroir

“Ahhoz, hogy a bor képes legyen kifejezni terroirját, sokkal kevesebbre van szükség, mint azt a legtöbb borász tudni véli.” Horst Hummel

Villány egyedülálló, semelyik európai, vagy Európán kívüli borvidékkel nem összehasonlítható terroirral rendelkezik. Klimatikailag a mediterrán és a kontinentális éghajlat határán fekszik (szubmediterrán éghajlat). A telek nagyon hidegek és csapadékban gazdagok tudnak lenni, azonban az erős mediterrán befolyás az évjárat alakulásától függően enyhítheti őket. A nyarak többnyire forrók és szárazak, és a maguk részéről szintén az évről évre változó erősségű, enyhítő mediterrán befolyás alatt állnak. A júniusban és júliusban gyakran trópusi jellegű éjszakák már augusztusban 20°C alá hűlnek vissza. Azt lehet mondani, hogy Villányban a száraz (extrém) kontinentális hőség és hideg, valamint a nedves (enyhe) mediterrán, kiegyensúlyozott hűvösség és meleg találkozik össze, és hat egymásra. Az éghajlati extremitások az évjárat lefolyásától függően eltérő erősséggel jelentkeznek. Ez a különlegesség magyarázza a villányi évjáratok eltérő karakterisztikáit. Mikroklimatikailag a villányi terroirt a Mecsek-hegység és a Tenkes-hegyvonulat (Villányi-hegység) által biztosított északról érkező hideg szelek elleni dupla védelem alakítja. Ebből a privilegizált helyzetből profitálnak a villányi szőlők is. Ez lehetővé teszi a későn érő fajták, mint a cabernet sauvignon teljes érettségét is, valamint a korai fajták, mint a portugieser számára azt, hogy teljes mértékben megmutassák potenciáljukat. A villányi talaj, a szűkebb értelemben vett terroir mésztartalmú, ásványokban gazdag lösz, a borvidékek tekintetében kivételesen magas magnéziumtartalommal, amely a villányi terroir-borok egyfajta finom, frissítő keserűségéért felelős. A talajok hidegek, és jól tartják a vizet. Ez azt jelenti, hogy meleget vesznek fel, ugyanakkor a köves talajokkal szemben, mint a kova vagy a pala csak keveset adnak belőle újra le. Nekik köszönhető a villányi borok finom struktúrája, erőteljes teste és magas mineralitása. A villányi terroir szempontjából döntő hatása van egyrészről a kontinentális éghajlat extrémitásainak, másik oldalról pedig a közte és az enyhítő mediterrán behatás közötti játéknak. Egyrészt a hideg telekre forró nyarak következnek, hűvös augusztusi éjszakákra forró nyári napok, hideg földre meleg napsütés, és a végletek ilyen szintű egymásra találását a mediterrán éghajlat enyhíti időről időre. Ezek a jellemzők a villányi szőlőfajtákkal való összjátéka adja számunkra a villányi terroirt. A villányi borban élettel és izgalommal teli, harmonikus egységgé olvadnak össze. A nyár forrósága az érett gyümölcsben, a föld és az augusztusi éjszakák hűvössége a tiszta gyümölcsaromákban, a mészkő az élettel teli savakban, a talaj ásványai a borok egyenes struktúrájában, a tápanyagban gazdag lösz pedig a jól formált testben mutatkozik meg. Attól függően, hogy az adott évjárat melyik klímatípus felé hajlik, ezek a szempontok a különböző szőlőfajták esetében eltérő mértékben érvényesülnek, ami a villányi évjáratokat rendkívüli sokszínűséggel ruházza fel. Az egyedi villányi klíma a villányi talajokkal és a villányi szőlőfajtákkal, vagyis a villányi terroir az, amely lehetővé teszi a villányi borok önálló karakterét, rendkívüli komplexitását és kimagasló minőségét.

A Villányi Terroir

“Ahhoz, hogy a bor képes legyen kifejezni terroirját, sokkal kevesebbre van szükség, mint azt a legtöbb borász tudni véli.” Horst Hummel

Villány egyedülálló, semelyik európai, vagy Európán kívüli borvidékkel nem összehasonlítható terroirral rendelkezik. Klimatikailag a mediterrán és a kontinentális éghajlat határán fekszik (szubmediterrán éghajlat). A telek nagyon hidegek és csapadékban gazdagok tudnak lenni, azonban az erős mediterrán befolyás az évjárat alakulásától függően enyhítheti őket. A nyarak többnyire forrók és szárazak, és a maguk részéről szintén az évről évre változó erősségű, enyhítő mediterrán befolyás alatt állnak. A júniusban és júliusban gyakran trópusi jellegű éjszakák már augusztusban 20°C alá hűlnek vissza. Azt lehet mondani, hogy Villányban a száraz (extrém) kontinentális hőség és hideg, valamint a nedves (enyhe) mediterrán, kiegyensúlyozott hűvösség és meleg találkozik össze, és hat egymásra. Az éghajlati extremitások az évjárat lefolyásától függően eltérő erősséggel jelentkeznek. Ez a különlegesség magyarázza a villányi évjáratok eltérő karakterisztikáit. Mikroklimatikailag a villányi terroirt a Mecsek-hegység és a Tenkes-hegyvonulat (Villányi-hegység) által biztosított északról érkező hideg szelek elleni dupla védelem alakítja. Ebből a privilegizált helyzetből profitálnak a villányi szőlők is. Ez lehetővé teszi a későn érő fajták, mint a cabernet sauvignon teljes érettségét is, valamint a korai fajták, mint a portugieser számára azt, hogy teljes mértékben megmutassák potenciáljukat. A villányi talaj, a szűkebb értelemben vett terroir mésztartalmú, ásványokban gazdag lösz, a borvidékek tekintetében kivételesen magas magnéziumtartalommal, amely a villányi terroir-borok egyfajta finom, frissítő keserűségéért felelős. A talajok hidegek, és jól tartják a vizet. Ez azt jelenti, hogy meleget vesznek fel, ugyanakkor a köves talajokkal szemben, mint a kova vagy a pala csak keveset adnak belőle újra le. Nekik köszönhető a villányi borok finom struktúrája, erőteljes teste és magas mineralitása. A villányi terroir szempontjából döntő hatása van egyrészről a kontinentális éghajlat extrémitásainak, másik oldalról pedig a közte és az enyhítő mediterrán behatás közötti játéknak. Egyrészt a hideg telekre forró nyarak következnek, hűvös augusztusi éjszakákra forró nyári napok, hideg földre meleg napsütés, és a végletek ilyen szintű egymásra találását a mediterrán éghajlat enyhíti időről időre. Ezek a jellemzők a villányi szőlőfajtákkal való összjátéka adja számunkra a villányi terroirt. A villányi borban élettel és izgalommal teli, harmonikus egységgé olvadnak össze. A nyár forrósága az érett gyümölcsben, a föld és az augusztusi éjszakák hűvössége a tiszta gyümölcsaromákban, a mészkő az élettel teli savakban, a talaj ásványai a borok egyenes struktúrájában, a tápanyagban gazdag lösz pedig a jól formált testben mutatkozik meg. Attól függően, hogy az adott évjárat melyik klímatípus felé hajlik, ezek a szempontok a különböző szőlőfajták esetében eltérő mértékben érvényesülnek, ami a villányi évjáratokat rendkívüli sokszínűséggel ruházza fel. Az egyedi villányi klíma a villányi talajokkal és a villányi szőlőfajtákkal, vagyis a villányi terroir az, amely lehetővé teszi a villányi borok önálló karakterét, rendkívüli komplexitását és kimagasló minőségét.